Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kertész István: Botrányok az ókorban

2013.06.27

Kertész István: Botrányok az ókorban

 

A történelem hihetetlenül izgalmas. – Elméletben talán mindenki hajlandó elfogadni ezt az alapigazságot. De aztán eszébe jut egy érdektelen történelemóra, egy kínosan sikerült felelet, egy kitölt(het)etlen vaktérkép vagy egy bemagol(hat)atlan évszámlista, és a lelkesedése máris alábbhagy. Különösen igaz ez az ókortörténelemre, ahol már a főszereplők neve is oly nyakatekert, mintha csak a diákok megkeserítésére adták volna nekik, a leírásokban pedig zsonganak a görög és latin fogalmak. Pedig az ókortörténelem is érdekes! Legalábbis ez derül ki Kertész Istvánnak, a mai magyar ókortudomány ismert alakjának legújabb kötetéből. A Botrányok az ókorban új kiadását a Kossuth kiadó jelentette meg az idei Könyvhétre.

 

Kertész István tudományának igazi doyenje. Egyetemi tanár (Prof. habil.), nemzetközileg elismert ókor- és sporttörténész, az MTA doktora, a História történelmi folyóirat szerkesztője, a Magyar Sporttudományi Társaság Sporttörténeti Szakosztályának elnöke, az MTA Ókortörténeti Bizottságának tagja, aki mintegy húsz éven át töltött be az olimpiával kapcsolatos tanácsokban és bizottságokban vezető tisztségeket, s majd harminc nemzetközi előadást tartott Németországtól Japánon át Athénig a világ minden táján. Tanított a Magyar Testnevelési Egyetemen, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán és az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Mintegy kétszáz tudományos és ismeretterjesztő cikke és tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelven, számos tankönyvet és egyetemi jegyzetet írt.

 

De ami – számomra – a legfontosabb: mintegy 25 könyvében mindvégig hihetetlenül pontosan, tényszerűen és forráshivatkozásokkal bőségesen ellátva, ugyanakkor szellemesen, élvezetesen, érdekfeszítően és az olvasóra gyakran kikacsintva képes elmesélni az ókortörténelem eseményeinek színe-javát. Ókori politikusok hatalmi játékai és luxuskedvtelései, jól ismert és számon alig tartott csaták forgatókönyvei, hősök, botrányhősök és ókori médiasztárok kalandjai, a mítoszok szépsége és a politikai manipuláció sötétsége egyformán elénk tárul könyveiből, ahol a történelmi összefüggések mindig eredetien, de a legújabb tudományos eredményeket követve bomlanak ki az olvasó előtt. Bár történész és a történelemről ír, stílusa olvasmányos és néhol még humorral is tele van. S bár a könyvei izgalmasak, mégsem tesz soha engedményt a bulvár-történetírásnak, minden, amit leír tudományos, tényszerű és ellenőrizhető.

 

A Botrányok az ókorban is aprólékos, források garmadáját idéző történelemkönyv és szórakoztató történelmi kalandozás egyszerre. Épít arra a nagyon is emberi tulajdonságunkra, hogy valamennyien lelkesedünk a botrányokért. Szeret róluk hallani az is, aki Blikket olvas, s az is, aki Históriát. A görögök és a rómaiak is imádták. Nem csoda, ha számos botrányról olvashatunk a történelmi forrásokban. Ezek közül válogatott ki néhányat Kertész István, hogy maximális történethűséggel, de csípős nyelven megismertesse az olvasókkal.

 

A Korrupcióval a hazáért sokatmondó cím például a hős Themisztoklész esetét mondja el, akinek ahhoz, hogy megvédhesse Athént a perzsa támadástól, a legpiszkosabb vesztegetési és manipulációs ügyekbe kellett bonyolódnia. Igaza volt? Ha az ember jó ügyért mocskolódik be, vajon tisztább marad? A könyvelő Scipio a pun Hannibáltól védte meg római hazáját. Vajon megérdemelte, hogy – talán ártatlanul – többször is bíróság elé rángassák a hűtlen kezelés vádjával? S mit árul el szűklátókörű honfitársairól, hogy a tyúkperrel elfoglaltan kis híján nem tették lehetővé, hogy Scipio Hannibál ellen vezesse hadait? A lakomáiról híres Lucullus belső emigrációja is elgondolkodtató: vajon miért fordul el valaki, aki kiváló politikus, hadvezér, feltaláló és népszerű személyiség, teljességgel a nagy eszméktől és az „értelmes” dolgoktól, hogy egy széteső világban elpazarolja magát a kifinomult, de teljességgel felesleges élvezetekre? A könyvben benne a válasz a kérdésre: Enni vagy politizálni?. De olvashatunk Kleopatra kedveseiről, A bigámista Messalináról, Királygyilkosságokról Makedóniában vagy épp arról a botrányról, amely ezt a címet kapta: Közös feleség Pergamonban. (E történet mellesleg Kertész István kedvenc ókori színhelyén játszódik.)

 

Minden görög és latin botrányt forrásidézetek illusztrálnak, így a könyvből még tanulni is lehet észrevétlenül. Vajon hányunknak adatott meg eddig, hogy Curtius Rufust, Plutarkhoszt vagy Liviust olvassunk úgy, hogy közben nevetünk, szórakozunk vagy kellemes jólértesültséggel szörnyülködünk a botrányos összefüggéseken? Ehhez kell Kertész István értő és irodalmi nyelvezetű vezetése.

 

A kötetet tehát mindenkinek ajánlom: annak is, akit történelem és érdekel és annak is, akit inkább csak a botrányok. Aki beleolvas, többet fog tudni nemcsak az ókor züllöttségeiről, de magáról az ókorról, sőt, saját korunkról is.


Baranyi Katalin - 2013. június 15.